2014. szeptember 21., vasárnap

A Kämpben dolgoztam (Kalmár Kincső)

A Finnországban töltött hónap alatt három hetet dolgoztam a Hotel Kämp-ben. Ez egy ötcsillagos szálloda, amely az egyetlen Finnországban. Reggel hétkor kezdődött a munkaidőm, ezért Espoobol már hat órakor el kellett indulnom.A hotelben legfőképpen pincérként dolgoztam, de a szobaszervízt is én csináltam délutánonként.A három hét alatt rengeteget tanultam a főnökeimtől, Annelitől és Madarától. A munkatársaim is nagyon segítőkészek voltak, mindent elmondtak,megmutattak, amit nem tudtam.A pincérkedésbe hamar belejöttem, az sem okozott gondot, hogy idegen nyelven kellett dolgoznom. A reggeliidő délelőtt tíz óráig tartott, addig folyamatosan dolgoztam.Leszedtem az asztalokat,megterítettem, rendelést adtam le és felszolgáltam. Ezután megterítettük az asztalokat az ebédhez. A délutáni szobaszervíz is nagyon tetszett, az első pár napban a munkatársaimmal mentem, hogy megtanuljam, mit hogyan kell csinálni, majd ezt is magamtól csináltam. Azt hiszem, hogy ez a három hét rengeteget javított a nyelvtudásomon.


A hotelben mindenkivel nagyon jó kapcsolatunk lett,hálás vagyok nekik, hogy ennyit tanultam tőlük három hét alatt. Az utolsó napon vacsorázni hívtak bennünket, ahol elbúcsúztunk egymástól.

A főnököm és a munkatársam.

Hotel Kämp*****

Kovács Endre vagyok és az én munkahelyem a Hotel Kämp volt. Helsinki központjában, a belvárosban található. Finnország egyetlen öt csillagos szállodájában volt szerencsénk dolgozni. Minden reggel vonattal utaztunk Espooból Helsinkibe és a vasút állomástól 6 percnyi sétára volt. A főnökünket Annelinek hívták. A kezdetektől fogva nagyon aranyos volt velünk, mindig mondta, hogy ha bármi bajunk van, szóljunk és segít nekünk. Megmutatott mindent, hogy működik az étteremben vagy akár lent a szoba szervizes szobában.
Már az első héten sok barátot szereztünk magunknak a munkahelyen. Három munkatársunkkal lettünk nagyon jóba. Egy finn lánnyal Sunnival, egy fülöp-szigeteki fiúval, Christiannal és egy lett lánnyal, Madarával. Az ő segítségükkel könnyen beletanultunk mindenbe, amit tudni kellett a szállodában és az étteremben. Reggel 7-kor, amikor felértünk az étterem részre csinosan munkaruhába öltözve, kaptunk reggelit. Választhattunk magunknak a büféasztalról reggelit. Miután megettük kezdődhetett a munka és fél 12-ig nem volt megállás. Minden nap reggeliztettünk és nagyon sok vendéget kellett fogadnunk. Három hétig pincérként dolgoztam, csak legutolsó nap mentem el az egyik munkatársammal szobaszervizelni. Megtanultam, hogyan kell kávét készíteni és azt, hogy habból formát hogyan kell önteni a tetejére. Kiszolgáltam a vendégeket étellel, itallal és a piszkos tányérokat is elvettem előlük. Meg tanultam reggelihez teríteni és ebédhez is mi végeztük el ezeket a feladatokat.

Ilyen egy kávé a Kämpben.
Fél 12-kor kaptunk fél órás szünetet és déltől kettőig dolgoztunk ismét. Nagyon sokféle embert láttam ez alatt a három hét alatt, akik megfordultak a szállodában. Leginkább öltönyös üzletemberek laktak a szálloda szobáiban, de volt sok gazdag külföldi turista is. 8 emeletes a szálloda 830 szobával. A kis szobáktól elkezdve a nagy lakosztályokig mindenféle szoba volt. Persze a kis szobák is szuper módon fel voltak szerelve. Az étteremben precíz finomságokat készítettek a séfek. nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben a projektben, mert egy életre való élménnyel lettem gazdagabb, szakmailag nagyon sokat fejlődtem és a nyelvtudásomat is fejlesztettem.


A munkatársaim: Timi, Kincső, a mentorom: Anneli Virtanen és én a szálloda egyik éttermében.

Az Én munkahelyem: K-Market


Én Tímár Ádám egyedül dolgoztam egy szupermarketban, aminek K-Market a neve. Az üzlet Leppävaaraban található, a Sello nevű bevásárlóközpontban, a vasútállomás aluljárójából közelíthető meg. A K-Market egy élelmiszer üzletlánc, amely teljes mértékben finn kezekben van. A K-Market akkor indult, amikor a Lidl üzletlánc bekerült Finnországba. Mára már 453 K-Market található az országban. Az üzletek polcain saját márkaként a Pirkka található, amelyet kizárólag a K-Market forgalmaz. 


Hitchra, az algér munkatársam munka közben.
A műszak reggel 8-tól délután 2 óráig tartott. Feladataim közé tartoztak az áruk és a raktár feltöltése, a raktár ürítése, és a hulladékok különválogatása újrahasznosítás miatt. Finnország nagyon odafigyel az újrahasznosításra, a bevásárlóközpont alagsorában van egy modern újrahasznosító részleg, amelyet napi rendszerességgel látogattam a felgyülemlett szemét ürítése miatt. Többnyire fiatal munkatársaim voltak, a főnök, és a manager középkorú férfiak voltak. Rengeteg diák végzi szakmai gyakorlatát a K-ban. Az első két hetem folyamán egy algér sráccal dolgoztam együtt, majd miután elvégezte gyakorlatát, egy másik gyakorlatozó lánnyal dolgoztam, akit Verának hívtak. A munkanapokon az ebédet a K-ban fogyasztottam. Hatalmas választék volt: péksütemények, saláta bár, szendvicsek, (amelyet Vera, és más gyakorlatozók készítettek, nagy gondossággal) és sült húsok is voltak, így a 3 hét alatt szerencsére mindet kipróbálhattam. :) 

A képen, balról jobbra: A hónap dolgozója, A főnök, és a Manager :)


2014. szeptember 8., hétfő

Kirándulás Hanö szigetén

Az iskola Leonardo da Vinci elnevezésű projektjének köszönhetően részt vehetek egy 28 napos szakmai gyakorlaton a svédországi Ronneby Brunn Hotelben.
A Svédországban töltött idő alatt számos életre szóló élménnyel gazdagodtunk. A program keretében sok szép helyre ellátogathattunk. Eltöltöttünk egy hétvégét Malmöben, átruccantunk Dánia fővárosába, Koppenhágába, kirándultunk egy szafari parkban, ahol megnézhettünk egy igazi luxus szállodát, de számomra a legizgalmasabb Hanö szigete volt.
Egy hétfői napon kora reggel indultunk, a vonatunk reggel 8 órakor indult Sölvesborgba. Amikor megérkeztünk, egy nagyon kedves svéd tanárnő, Titi már várt ránk az állomáson, és autóval vitt minket a kikötőbe. Itt egy kis időt ismerkedéssel töltöttünk, végre megismerhettük a mentorunk, Carina osztályának egy részét, akik közül ketten, Emily és Sára értenek magyarul. Nagy meglepetés volt számunkra, amikor a bemutatkozásnál a sok angol üdvözlés után magyarul szóltak hozzánk a lányok. Az utazás során sok mindent megtudtunk róluk. Sára édesanyja magyar származású, így elég jól beszél magyarul. Emily inkább csak érti a magyart, de sajnos már csak nagyon ritkán használja.
Utunk a kis szigetre 25-30 percig tartott, de a tenger hullámzása miatt kicsit tengeri betegek lettünk, ezért a tanárok tanácsára felmentünk a fedélzetre, ahol sokkal jobb volt a levegő, és élvezhettük a kilátást is. A tenger látványa csodálatos volt, és ahogy közeledtünk, a sziget egyre nagyobb lett.


Amikor megérkeztünk felsétáltunk egy kis házikóba, ahol nagyon sok érdekességet mutattak meg nekünk az angol katonákról, akik a szigeten vannak eltemetve. Sajnos az előadásból túl sokat nem értettünk, mert svédül beszélt az idegenvezető, de a többiek próbáltak fordítani nekünk.
Ezután megebédeltünk, majd felsétáltunk egy világítótoronyhoz, aminek a fénye egészen Karlshamnig ellátszik, majd ellátogattunk a temetőbe, ahol az angol katonák sírjai vannak.



Bejártuk a szigetet, élveztük a csodálatos látványt, amit a hatalmas szél és az eső sem tudott elrontani.
Amikor visszaértünk a kikötőbe megkínáltak minket egy tradicionális svéd péksüteménnyel, majd elindultunk hazafelé.
A hazafelé vezető út nagyon félelmetes volt, mert a vihar miatt hatalmas hullámok dobálták a hajót. Mindenki nagyon félt, hogy fel fog borulni a hajó, ráadásul, ahogy felcsapódtak a hullámok, mindenki átázott. Carina arcán is láttuk a kétségbeesést, de azért próbált minket nyugtatni.
Mire végre elértük a kikötőt elmúlt a halálfélelem, és már csak nevettünk az egészen, de nagyon vártuk, hogy
végre leszállhassunk a kis hajóról. Szerencsére Carina felajánlotta, hogy hazavisz minket autóval, így nem kellett csurom vizesen sétálnunk és vonatoznunk.
Így telt hát el a napunk a kis szigeten, amire azt hiszem mindannyian emlékezni fogunk egész további életünkben.


Svédország


A Leonardo da Vinci projekt által jutottunk ki Svédországba három társam (Mártha Fanni, Cseppentő Kinga, Józsa Fruzsina) és én. Svédország, vagy is a Svéd királyság Észak – Európában, a Skandináv-félszigeten található. Nyugaton Norvégia, északkeleten Finnország határolja, valamint tengeri határokat oszt délről Dániával. Svédország 21 megyéből áll. Mi a szakmai gyakorlatunk ideje alatt Blekinge megyében tartózkodtunk, azon belül Ronneby-ben. Ronneby, más néven „Svédország kertjének” is nevezik. A nevét a mi szakmai gyakorlatunk helyszíne mellett (Ronneby Brunn Hotel) található hatalmas parkról kapta a nevét, azaz a Brunnspark-ról. Ez a park lett 2005-ben Svédország legszebb parkja. A városban több park is található. Nevezetességek egyike a Hellige Kors templom, ami a gyönyörű falfestményeiről híres. A templom a belvárosban található, a főtérrel szemben.


Svédországi tartózkodásunk során több helyszínre is ellátogathattunk.
Első héten Malmőbe utaztunk, amely az ország 3. leglátogatottabb városa. Itt töltöttünk 3 napot. Szinte az egész várost bejártuk, így felfedezhettük a legtöbb nevezetességét is, például: Malmöhus-t, ami egykor erődítményként szolgált, ma már múzeum, a Szent Péter templomot, ami Malmö legrégebbi temploma és megtekinthettük a Turning Torso-t is, ami egy  új toronyház, az Öresund régió egyik építészeti látványossága, Svédország legmagasabb épülete. 



Második héten Hanö szigetére látogattunk el a svéd kapcsolattartónkkal Carinával. Ez egy kis sziget Sörvesburgtól nem messze. Hajóval mindössze 30 perc alatt megközeleíthető, ez a 19 lakosú sziget, ami egykor hadi helyszínként szolgált. A szigetet körbesétálva találhattunk itt világítótornyot, és angol katonák temetőjét is. 
Harmadik héten Eriksbergbe utaztunk, ahol egy nemzeti parkot néztünk meg. Egy hatalmas területen fekszik el, több tó található a területen. A park szélén található egy luxus hotel is, amit szint úgy felfedezhettünk egy kísérő segítségével, aki megmutatott néhány szobát.
Az utolsó héten Växjö-be utaztunk. Egésznapos program volt megszervezve. Meglátogattunk egy luxus hotelt, ahol körbe is vezettek bennünket és az étterem részén ebédelhettünk, ezután szabadprogramként sétálhattunk a városban. A séta után egy múzeumot tekintettünk meg, ami több kiállításnak is ad otthont, de a legérdekesebb az üveg kiállítás volt.



Összességében gyönyörű városokat fedezhettünk fel Svédországban, megismerkedhettünk egy másik kultúrával, a projektnek köszönhetően, ami véleményem szerint mind a négyünknek örök emlék marad. 


2014. szeptember 4., csütörtök

Munkahelyem, az S-Market




Bódizs Dia és az én munkahelyem, az S-market nevű szupermarket, Helsinki városában, Ruoholahtiban van. Könnyen megközelíthető, számos busszal, és az egyetlen metróval, ami Helsinkiben van. Egy nagy irodaház földszinti részében vagyunk, még egy étterem van a szintünkön.
Az S-market az S-csoport tagja, az S-csoport egy finn kiskereskedelmi szövetkezet. A csoportnak vannak vállalkozásai Finnországban, Észtországban, Lettországban, Litvániában és Oroszországban.
Körülbelül 15-an dolgozunk az S-marketben, beleértve a főnököket is, hisz ők is dolgoznak. Árufeltöltő, pénztáros, mirelites és meleg étel pultos dolgoznak külön. Ha nincsenek sokan, nincs szükség sok kasszára, akkor a pénztárosok árufeltöltők, ha pedig kell ember a kasszába, akkor megy az árufeltöltő.
8 órát dolgoztunk egy nap, reggel 8-tól, délután 2-ig. Közben kaptunk egy 10 perces szünetet, amit bármikor kihasználhattunk, (leginkább tízóraira) és egy 30 perces ebédszünetet. Kaptunk ebédet a meleg ételes részen, volt lazacos saláta, Cézár saláta, rákos-lazacos saláta, véres hurka, lazacos krumpli, lasagne, húsgolyók, krumplipürével, szelet húsok, oldalas... Nagyon finomak voltak.
Nagyon kedves volt az összes dolgozó velünk, beszélgettünk, ha nem találtunk valamit segítettek. Egyedül a fő-fő-főnök volt póker arcú, nem tudtuk, mikor mit gondol, rontott a helyzeten, hogy nem tudott angolul.
         Sok mindent tanultunk ittlétünk alatt, mind a munkában, mind a hétköznapi életben.

Munkahelyem: Holiday Inn Ruoholahti


Én (Boza Anna), és munkatársam, Csunyó Noémi a Holiday Inn hotelben dolgozunk West Ruoholahtiban. A Holiday Inn egy világszerte jelenlévő hotel lánc. Az első hotelt 1952-ben alapította Kemmons Wilson Amerikában, Memphisben. Azért pattant ki a fejéből ez az ötlet, mert a családjával Washingtonba ment vakációzni, és nem volt megelégedve az út menti hotel ellátottságával. Valami újat, és modernet képzelt el.

Munkahelyünk fél óra busz útra van a szállásunktól. Munkaidőnk 6 óra volt, reggel fél 8-tól délután fél 2-ig tartott. Amikor megérkeztünk mindig a reggelinél segítettünk, tányérokat hordtunk, mosogattunk. Ebéd előtt mindig megterítettünk és ebédidőben felszolgáltuk a rendelt ételeket. Délután apróbb feladatokat végeztünk, például föltöltöttük a fogyóban lévő gabonapelyheket, teákat, kávékat; salátát készítettünk. Volt, hogy a bárban törölgettünk poharakat és helyre tettük őket. Szobákban is takarítottunk: leszedtük az ágyneműket és újakat húztunk helyettük, tiszta törölközőket vittünk.

Munkatársainkkal nagyon jóban voltunk, hamar beilleszkedtünk. Angol tudásunk is sokat fejlődött. Reméljük, hogy az itt szerzett tapasztalatainkat később is hasznosítani tudjuk. 

A munkahelyem, a Prisma

Farkas Cintia vagyok, a munkahelyem helyszíne Espoo, az Iso Omena nevű plázának a hipermarketje, aminek a neve Prisma. Horváth Bogival együtt dolgozom itt. Az Iso Omena olyan, mint egy kisváros. Hatalmas és mindenféle bolt megtalálható benne, népszerű itt Finnországban. A Prisma Finnország legnagyobb hipermarketje. A pláza földszintjén található. Mi, dolgozók egy csipogtató segítségével megyünk be az épületbe, de nem ott, ahol a vásárlók. Sok öltöző van, hisz sok az alkalmazott is. Nekünk is van egy Bogival, ahol reggelenként lepakoljuk a cuccainkat és átvesszük a munkaruhánkat. Az öltözék egy zöld ingből és egy fekete nadrágból áll. A raktár is óriási, hisz a sok terméknek hely kell. Nem nehéz benne eltévedni, az első pár napban jó párszor sikerült is. Ez egy családbarát bevásárlóközpont, olcsó és a termékek széles skálája megtalálható, tehát a kínálat igen sokszínű. (Ruházati és háztartási cikkek, élelmiszerek, elektronikai eszközök, dekorációs termékek, szabadidős sporteszközök stb.) Maga a bolt hatalmas, de könnyű a tájékozódás, az áruk jól láthatóak, széles folyosók vannak és minden folyosó fölött lóg egy tábla, hogy azon a folyosón milyen árucikkek találhatóak meg. A ruházati részlegen mindkét nem talál magának árukat és a gyermekeknek is lehet itt vásárolni. A szabadidős tevékenységek részlege is széles választékot kínál, különböző szabadidős tevékenységhez találunk eszközöket, mint például a focihoz vagy akár a horgászathoz. Az élelmiszerek részlegénél kész és nyers ételek tömkelege vásárolható meg. Van a marketben egy pékség is, amely állandóan készíti a friss és finom péksütiket és kenyereket. A kenyerekből kóstoló is van kitéve, így segítve a vásárló választását. Mindennap pakoljuk az új termékeket, tehát ügyelnek arra, hogy az áruk frissek legyenek. A hipermarket saját márkája a Rainbow, így szinte minden termékből van Rainbow márkájú. A Prisma hétköznaponként (hétfőtől péntekig) reggel 8-tól este 9-ig van nyitva, szombaton 8-tól 6-ig, vasárnap pedig déltől 6-ig. Én és Bogi hétfőtől péntekig dolgozunk, 6 órában, reggel 8-tól délután 2-ig. Ennek megfelelően három szünetet kapunk, két tizenkét perceset és egy ebédszünetet, ami harminc perces. A Prisma főnöke egy középkorú férfi, Jan Jansson, igazán kedves férfi, viszont nem igazán beszél angolul. Ebédet is biztosít nekünk, mindennap vásárolhatunk valamit magunknak kb. 5 euróért. Már szinte minden péksütit megkóstoltam, nagyon finomak. A Fazeres texaspulla a kedvencem. A mentorom Marilu, aki egy Fülöp-szigeteki középkorú hölgy, aki nagyon törődik velünk. Igazán megszerettük őt Bogival együtt.

2014. szeptember 3., szerda

Ronneby Brunns Hotell, a mi szakmai gyakorlatunk helye (Mártha Fanni)

1897-ben épült meg a Ronneby Brunns hotel, ami gyors népszerűségnek örvendett gyönyörű természeti környezetéről és az egészséges vizeiről, ami most is nagy népszerűségnek örved, mivel a hotel magába foglal egy vízi világot és egy wellness részleget. A vízi világ magába foglal több csúszdát, különböző medencéket, ugrófalakat, hogy a család bármelyik tagja megtalálhassa a neki kedvére valót.
Az elmúlt négy hétben a konyhán töltöttük el a szakmai gyakorlatunkat, ahol rengeteg mindent megtanultunk és rengeteg új emberrel találkoztunk. Az első nap, ami augusztus 11-én volt, Isabelle vezetett minket körbe a szállodában. Itt betekintést nyerhetünk a konyha életébe, a wellnes részlegbe, a strand részlegbe, a konferenciatermekbe, az átlagszobákba és az egyik lakosztályba. Megtudtuk, hogy a szállodának 264 szobája van. Mi is egy ilyen szobát kaptunk, ahol kettesével lakunk. Kinga és Fruzsi a 49-es szobát, Viki és Én pedig a 45-ös szobát kaptuk. Kinga és Fruzsi az első két hétben a reggeli műszakban dolgozott, ami azt jelentette, hogy 7-től délután 3-ig tartott, ők keddenként szabadok voltak, mi pedig vasárnaponta voltunk szabadok. A hónap első felében mi délután 3-tól este 11-ig dolgoztunk, majd a lányokkal cseréltünk, így az utolsó két hétben a reggeliztetést és az ebédeltetést csináltuk. Szabadidőnkben használhattuk a szálloda minden részlegét, így alkalmunk volt edzeni, szaunázni, jacuzzizni és nagyon szerettük volna kipróbálni a kinti medencéket is, de sajnos az időjárás miatt erre nem volt lehetőségünk. A reggeli 7 órakor kezdődött és 10 óráig tartott, ez idő alatt a feladatunk az volt, hogy leszedjük az asztalokat illetve feltöltsük a svédasztalt és a meleg ételeket. Általában minden reggel tojás, bacon, svéd húsgolyó volt a meleg étel, de lehetőség volt müzlire, szendvicsekre és gofrira is. 10 és 11 óra között elmosogattuk a reggeli alatt képződött koszos edényeket, kávés bögréket és az üdítős poharakat. Majd elkezdtünk teríteni ebédre. Az ebéd fél 11-kor kezdődött és 3 órakor ért végett. Az ebéd nagyon változó volt, de mindig volt hal és egy másik féle hús, krumpli vagy rizs és különböző saláták, mint például zöldsaláta, uborkasaláta, paradicsomsaláta és krumpli saláta. A vacsora este 6 órakor kezdődött és 10 óráig tartott. Amikor még szezon volt, akkor volt svédasztal, de a szezon végével, már csak rendelni lehetett. Általában délben és este voltak rendezvények, ami azt jelentette, hogy akár több száz fő is érkezett. Voltak itt focisták, a svéd katonaság, pilóták, légi utaskísérők és a konferenciateremből érkező exkluzívabb vendégek is. Az étterem három részből áll: a kis ebédlő, ami 50 ember befogadására képes, de ide tartozik még egy kis dobogón elterülő rész, ahol akár 90 ember is kényelmesen elfér, a V.I.P. terem, ami kisebb csoportok, prezentációs bemutatókra nyit lehetőségeket és a nagy étterem, ami 400 főt is képes befogadására ad lehetőséget és ide tartozik a színpad is, ahol télen műsorok nyáron pedig koncertek vannak. Eleinte nagyon nehézkesen indult a felszolgálás, mivel minden felszolgáló 3-4 tányért tudott kivinni egyszerre, de mi csak 2-vel próbálkoztunk, de a gyakorlat végére már mi is három tányért tudtunk kivinni. Az üdítős poharakból, akár 20-at képesek voltunk vinni, csészékből 10-et. Nagyon sokat fejlődtünk. A gyakorlat elején nagyon lassan terítettünk, de már 40 főre 10 perc alatt megterítünk. Kiismertük magunkat a konyhában és rutinosan mozgunk az alaksorban is, ahol bármit megtalálunk, amire szükség van fent az étteremben. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy ide jöhettünk szakmai gyakorlatra, hiszen rengeteg dologgal lettünk gazdagabbak és nagyon sokat fejlődtünk. Emellett új emberekkel ismerkedhettünk meg és köthettünk talán életre szóló barátságot. Elmondhatjuk magunkról, hogy egy új kultúrát és országot tudhatunk magunkévá.

2014. augusztus 28., csütörtök

A csokigyár meglátogatása



A harmadik Finnországban töltött napunk egyik legjobb élménye az volt, hogy ellátogattunk a Vantaa-i Fazer nevű csokoládégyárba. Vantaa Helsinki mellett van, és egyébként a repülőtér is itt található. Alaposan felkeltette az érdeklődésünket a csokoládé, így izgatottan érkeztünk meg az épületbe mi, Leonardo projektesek a finn diákokkal és kísérőjükkel együtt, Leenával. A finn kapcsolattartónk Mika, és asszisztense is elkísért minket, az ő neve Suvi. Egy igazán kedves hölgy fogadott, aki köszöntött bennünket, aztán pedig egy terembe vezetett, ahol a Fazer gyár alapításáról vetített le egy kisfilmet. Mint kiderült, a gyárat egy svájci férfi, Karl Fazer hozta létre 1891-ben. A film után egy kisebb körbevezetés következett. A gyárban naponta 100 tonna csokit készítenek. Több mint ezer alkalmazott dolgozik itt. Az üzem Karl Fazer leszármazottjainak kezében van. A termékek elkészítéséhez igazi tejet használnak, ami nem jellemző a mai gyárakra. A körbenézés egy csokival teli helyiségben végződött, ahol mindent meg lehetett kóstolni. Egész nap erre vártunk, viszont ez nagy kihívásnak bizonyult. Próbáltunk annyit megízlelni, amennyit csak tudtunk, így egy kis hasfájással távoztunk az épületből. Viszont mielőtt elmentünk volna, benéztünk a mintaboltba, mert itt olcsóbban hozzá lehetett jutni a termékekhez, mint a boltokban. Én is vettem pár csokit, gumicukrot, hogy otthon majd megmutathassam a tradicionális finn édességeket. Távozás közben mindenki kapott egy ajándékcsomagot is. Ez igazán kedves volt tőlük, nagyon örültünk neki.  Azt hiszem, édességből nem fogunk hiányt szenvedni az itt létünk során. Mindenki nagyon élvezte ezt a programot, hisz ki ne örülne egy kis csokinak. 

2014. augusztus 26., kedd

Tengerparti pihenés



Finnországi szakmai gyakorlatunk során az első hétvégén ellátogattunk a tengerpartra.

Sétálnunk kellett egy keveset, hogy elérjünk a partra, de megérte. A látvány lenyűgöző volt. A víz hőmérséklete nem volt teljesen ideális, azonban ez senkit sem zavart. Mindenki megmártózott a tengerben. Bejártuk az egész területet, rengeteg képet készítettünk. A homokba beleírtuk az I love Leonardo feliratot. Megköszönve ezzel a projektnek az egész utazást.

Mindannyiunk számára nagy élmény volt ez a program, mivel a táj gyönyörű volt és nagyon tartalmas időt tölthettünk el együtt.

A kiutazás - 2014. augusztus 12.

Végre elérkezett a nap. Előző éjszaka nem sokat tudtam aludni, annyira izgatott voltam az utazással kapcsolatban. Reggel korán indultunk a repülőtérre, 9:40-re beszéltünk meg találkozót a budapesti Liszt Ferenc repülőtér 2B terminálja előtt. Mire felértünk, már elkezdett gyülekezni a csapat. Nem csak azért volt különleges a repülés, mert világot láthatunk, hanem azért is, mert néhányunknak ez volt élete első repülése. A  becsekkolás, és az ellenőrzések gond nélkül zajlottak, 11:40 perckor szálltunk fel, a repülőút pedig a vártnál rövidebb volt. Ragyogó időben repültünk, végig lehetett élvezni a kilátást. Miután megérkeztünk Helsinkibe, egy busszal mentünk el a finn főváros központjába,  és a vasútállomáson találkoztunk Suvival, a projekt egyik finn felelősével. Miután szusszantunk egyet a sok bőröndcipelés után, újabb utazás várt ránk; vonattal mentünk Mankkiba, ahol az Omnia középiskola szálláshelye található. Éppen hogy lepakoltunk, a fáradtság ellenére kis csapatunk visszament vonattal Espooba, egy kis sétára, hogy kicsit megszokjuk az itteni levegőt, és hogy együnk valamit. Fáradtan tértünk haza, de voltunk zsongva, hiszen éppen belecsöppentünk egy új környezetbe, ahol még 1 hónapot fogunk eltölteni. Miután mindenki kipakolt, aludni tértünk, mindenkit kimerített a sok utazás és a bőröndjeink súlya.

Omnia


A finnországi szakmai gyakorlatunk ideje alatt rengeteg helyre látogattunk el, többek között az Omniába, ami egy óriási szakképző központ Espoo városában. Az iskolának 11 helyen vannak épületei, több, mint 10000 diák jár ide és körülbelül 700 alkalmazottja van. Az iskola nemzetközi kapcsolatokat is ápol más országokkal. A diákoknak biztosítják, hogy színvonalas képzésben vegyenek részt. Az  Omnia Oktatási Társulat (OEP) lehetővé teszi a tanulmányi kirándulásokat Finnországba. Az első hetünkön egy finn osztállyal tartottuk a kapcsolatot, ők bemutatták nekünk az ő országukat. Elvittek bennünket Helsinkibe várost nézni, megmutatták a nevezetességeket. Prezentációt is adtak elő az iskoláról,hogy milyen lehetőségek állnak előttük. Ezt követően a magyar csapat is készült egy rövid előadással Magyarországról. Én a magyar gasztronómiáról beszéltem, jellemeztem a magyar konyha fő tulajdonságait. Volt, aki a fővárosunkról, tavainkról, Nemzeti Parkjainkról és fesztiváljainkról tartott prezentációt a finn osztálynak.

2014. augusztus 15., péntek

Suomenlinna

Pénteken reggel 9-kor indultunk el a szállásunkról és Suomenlinna szigete felé vettük az irányt. Helsinki piacterén gyülekeztünk, ahol találkoztunk a finn diákokkal és kísérőjükkel, Suvival. Ott még körbenéztünk, vettünk magunknak reggelit. Kipróbáltunk egy finn specialitást: korvapuusti - fahéjas csiga. 

A finn diákok megvendégeltek minket egy kis reggelivel: banán, szendvics és üdítő. Kis szabadidő után hajóval tettük meg a sziget felé vezető utat. Az erődítményt 1991-ben feljegyezték a világörökség listájára. A falunak nagyon szép, piaci hangulata van a rózsaszín házakkal, kávézókkal.  Vannak alagutak is ahol azonban csak a helyi lakosok közlekedhetnek. A szigeten áll egy szép templom is, aminek a tornya egyben egy világító torony is. Csoportképek készítése után tovább vettük az irányt a sziklák felé. Amikor felértünk lélegzetelállító panoráma tárult fel elénk. Mindenki el volt foglalva a képek készítésével.
Kicsit sietnünk kellett, mert nem sokkal később indult a hajónk vissza Helsinki piacterére.

2014. július 26., szombat

Berlinben is jártunk.... jó sokat :)

Utunk - nagy bánatunkra - a végéhez közeledett. Azonban várt még ránk egy kaland - Berlinbe utaztunk. Az időjárás sajnos nem kedvezett nekünk úgy, mint az egy héttel ezelőtti dániai utunk alkalmával, de így is jól éreztük magunkat. 
Az eddigi kirándulásainkkal szemben itt nyolcra bővült a létszám, ugyanis Reni is csatlakozott kis csapatunkhoz, aki nagyon vidám tagja volt - az eddig sem igazán szomorkodásáról híres - társaságunknak. Lejártuk a lábunkat, voltunk például a Múzeum Szigeten, az Alexander Platzon, a Check Point Charlie-nál, a Sony Centerben. 

A Berlini Fal Emlékhely mindenkire nagy hatással volt, de mi úgy éreztük, adnunk kell ott a lelkünkből egy kis boldogságot. 



Beültünk kávézni, ahol egy bevásárlóközpontot keresve egy "kedves" pincértől megtudhattuk, hogy Berlinben vagyunk, voltunk a Mercedesnél, de egy jelmezboltban is szétnéztünk, ahol kicsit mindenki átalakult.
Aztán eljött a búcsú pillanata. Szombat hajnalban - amikor sokan még a tegnapot sem fejezték be - szomorúan, ám sok élménnyel gazdagodva és elég fáradtan álltunk a koffereinkkel útra készen a Hauptbahnhofon, ahol sokadjára hallottam azt a mondatot, hogy "Tanárnőőőőőőő, én nem akarok hazamenni!" 
Majd mire a nap igazán elkezdődött, már Budapesten voltunk. Búcsút vettünk egymástól, hiszen - vagy a reptéren vagy otthon - mindenkire vártak a szülők, a testvérek, a húsleves és a nagymama...

Azt hiszem, mindnyájunk nevében mondhatom, hogy ez egy fantasztikus utazás volt!




2014. július 23., szerda

Neu Gaarz (Hajdu Renáta)




















Nagyon örültem hogy részt vehettem ebben a projektben én és még hat társam. Egy hónapot töltöttem Németországban szakmai gyakorlaton.

Az én munkahelyem az nem Rostokban található hanem, Neu Gaarzban. Ez egy kis falu, Warentől 15 kilométerre van. Itt a környék nagyon nyugodt és csendes minden. Egy kastélyban dolgoztam ebben a kis falucskában. 
A munkabeosztásom elég változatos volt, mindig a vendégek létszámától függött. Volt hogy reggel 8-tól délután 4-ig, vagy reggel 7-től 10-ig dolgoztam, és még aznap délután 4-től este 9-ig. Elég változatos volt a munkarendem aminek én nagyon örültem. Elsősorban felszolgáló voltam, felvettem a rendeléseket, felszolgáltam az ebédet vagy vacsorát. 
De sokat segítettem munkatársaimnak is. Anett mindig a recepción volt, a telefonokat kezelte, a leveleket rendezte, és a szobafoglalásokat intézte. Katrin a takarítónő volt, két férfi kollégám is volt akik a kinti dolgokat végezték, füvet nyíltak, barkácsoltak, és végül volt Susi aki felszolgáló, akinek a jobb keze voltam, miután mindent megmutatott és mindenre megtanított, de nagyon sokat segített a főnöknőm, Frau Feine is, aki nagy szeretettel várt és igazi családtagként kezelt. 
Gyakran mást is csináltam nem csak felszolgáltam, volt hogy a telefont felvettem, ablakot mostam, porszívóztam, vagy mosogattam. Aminek örülök mert így jobban átláttam hogy hogyan működik egy szálloda. Rengeteget tanultam. Elsősorban a nyelvtudásom fejlődött. A vendéglátásban igazán nagy gyakorlatom lett, hogy hogyan kell teríteni, és helyesen felszolgálni. 

Ez a program lehetőséget adott arra hogy új remek embereket, egy új országot és annak szokásait megismerjem, a nyelvtudásomat fejlesszem, és ami nagyon fontos hogy betekintést adott a munka világába ahol felelősséggel tartozunk a saját munkánkért. 


2014. július 22., kedd

Intercity Hotel Rostock



A munkahelyem Rostockban az Intercity Hotelban van. Ez a szálloda a főpályaudvartól kb. 3 percre található.  A szálloda 3 emeletes, 174 db szobával, mindegyik szoba akadálymentesített. Egy szinten 58 db szoba található és mindegyik szoba fel van szerelve minibárral, TV-vel, saját fürdőszobával. A hotelnek van saját étterme, ahol a vendégek reggelizni, ebédelni és vacsorázni is tudnak. A vendégekről egy 4 fős séf csapat gondoskodik. A hotel nem csak szállás lehetőséget nyújt hanem konferencia megbeszélések számára biztosít helyet és felszerelést.
Az első napomon a recepción tevékenykedtem először csak megfigyelőként majd csináltam én is amit mondtak. Következő héten a konyhán segédkeztem, mosogattam, húst sütöttem, tányért díszítettem, pakoltam. A második héten pedig az étteremben dolgozom, ott segítek, a reggelinél, ebédnél és a minibárok feltöltésénél.
Nagyon szeretek itt dolgozni, mert az emberek akik körül vesznek, hihetetlenül segítőkészek, kedvesek, aranyosak. Remélem, ha dolgozni fogok egy ugyanilyen nagyszerű csapat fog várni az életben.



das Hotel an der Stadthalle

Munkahelyem: das Hotel an der Stadthalle

A recepción
Az én munkahelyem Rostockban van, a főpályaudvartól 5 percre. A hotel nem túl nagy, 25 szobával rendelkezik, vannak dohányzó és nem dohányzó szobák, van olyan szoba, ami erkéllyel rendelkezik és van olyan szoba is, ahol kutya/macska megengedett. Ezenkívül a hotelnek külön parkolója van, és a hotelben egy nagy étterem található.


A hotelben minden területen dolgoztam, de a leggyakrabban a konyhán és a recepción.

A konyhában a vendégeket szolgáltam ki, az ételeket/italokat töltöttem fel, ha elfogytak reggeli közben, majd reggeli után minden ételt betettem a hűtőbe és a másnapi reggelihez készítettem tálcára sajtokat, felvágottakat és szalámikat. Nekem ez a munka is tetszett.



Nekem a recepció tetszett a legjobban, mivel ott sokat újat tanulhattam, megismerhettem a hotel foglalási rendszerét és itt sok vendéggel találkozhattam és beszélgethettem. Itt általában foglalásokat ellenőriztem, majd hónap és nap szerint csoportosítottam őket. Ezenkívül a rendszerbe vittem be foglalásokat és be/kicsekkoltam a vendégeket.

Nagyon jól érzem itt magam, mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Szívesen maradnék még.

Handelshof (Tóth Béla)


Az én munkahelyem a Handelshof lett itt Németországban. Amikor először léptem be az ajtón akkor kicsit megijedve néztem körül, mert egy hatalmas nagykereskedelmi áruházban találtam magam. Az áruház körülbelül 4000 négyzetméteren üzemel plusz még a raktár. A főnököm egy kedves, de szűkszavú férfi. Ő vele nem sokat találkozom, mert ő egy irodában dolgozik. Az első munkahetemet a raktárban töltöttem és a beszállításban segítettem. Ott megismerhettem két nagyon kedves embert, Brigit és Tomkét. Annak ellenére, hogy nem beszéltem olyan jól németül nagyon megértőek voltak és nagyon jól tudtunk együtt dolgozni.  A második hetemet már nem a raktárban töltöttem, hanem az áruház sorai között. Áru feltöltéssel foglalkoztam leginkább, de ha rendeltek nagyobb tételben, akkor a rendelt árut is volt, hogy én állítottam össze. Itt nagyon sok embert ismertem meg, nagyon meglepődtem, hogy mindenki milyen kedves. Ha valamit elrontottam, akkor nem voltak türelmetlenek velem, hanem elmondták még egyszer és megmutatták, hogy hogyan tudom jól megcsinálni a feladatom. Nagyon örülök, hogy ezen a munkahelyen dolgozhatok, mert sokat tanulhattam a beszállítással kapcsolatban, ami még a későbbi tanulmányaim során jól jöhet, és a nyelvtudásom is nagyban fejlődött.

Café Wegner (Bárdos Barbara)


A Café Wegnerben
Az én munkahelyem a Café Wegner, ami egy kávézó körülbelül 10 perc sétára a tengerparttól. Nagyon örülök, hogy itt dolgozhattam. Nagyon közvetlen és barátságos munkatársakkal ismerkedhettem meg. Mindenféle feladatot csináltam, volt mikor a konyhán segítettem az előkészületekben vagy a mosogatásban. 



Dolgoztam az étteremben illetve a cukrászda részén is, ahol felszolgáltam, asztalt szedtem le vagy sütit csomagoltam. Rengeteg tapasztalatot szereztem és nagyon nagy lehetőség volt ez a német nyelv gyakorlására is. Ha lehetne jövőre is visszajönnék.


Thulendorf (Kós Gábor)

Kós Gábor vagyok. Iskolánk Work/Espoo/Rience elnevezésű Leonardo da Vinci projektjének keretén belül lehetőségem volt Németországba utazni. Mecklenburg - Vorpommern tartomány egyik kis falucskájában, Thulendorfban végzem szakmai gyakorlatomat. A kis település 15 km-re fekszik Rostocktól és a lakosok száma is csak 600 fő.


Itt egy házaspár által üzemeltetett panzióban dolgozom, amit Hansesternnek neveznek. A főnök, Ulli és felesége Móni is nagyon kedves emberek. Már az első naptól fogva családtagként kezeltek. A személyzet nem állandó, mindig csak azok dolgoznak, akikre szükség van. A megérkezést követő napokban még csak ismerkedtem a hellyel és mindent megmutattak, hogy mi hol van vagy épp, hogy működik. A második héttől kezdve már önállóan dolgoztam. Nincs állandó munkabeosztásom. Mindig mindenhol dolgoznom kellett.


Segítettem a konyhán, asztalokat terítettem, reggeliztettem, takarítottam, felszolgáltam, füvet nyírtam, pultos voltam és sört csapoltam.


Ezen kívül van még egy büféjük is Gross Lüsewitz-be, egy tó mellett amit Seesternnek hívnak. Itt szintén dolgozhattam.


Lényegében mindenbe belekóstoltam és mindent nagyon élveztem. Újdonság volt számomra egy vendéglátó helyen dolgozni. Sajnos ez a három hét  hamar eltelt de rengeteg élményt és tapasztalatot is szereztem.

2014. július 20., vasárnap

A munkahelyem: Edeka (Flaskay Balázs)


Az én munkahelyem Sanitz-ban van, egy kisvárosban Rostock mellet (15 perc vonattal). A cég neve EDEKA, a szlogenje: Wir lieben Lebensmittel (Az élelmiszer a mindenünk). Minden termékből gyártanak sajátot, több márkája is van ennek a cégnek. Minden boltban található EDEKA feliratú termék. Ezek a termékek talán finomabbak voltak, mint a már számomra ismert márkák és állítólag egészségesebb is, azt mondták a kollégáim. Amiben még sajátos, hogy mindig csak friss pékárút lehet kapni és rengeteg félkész, de nem fagyasztott terméket árulnak. Például zsömlét, amit csak 1-2 percig kell sütni és kész a friss zsömle otthon. Feladatom a raktárban a rendrakás, az árufeltöltés és hogy segítsek a vendégeknek és a kollégáimnak.