Berlinben is jártunk.... jó sokat :)

Utunk - nagy bánatunkra - a végéhez közeledett. Azonban várt még ránk egy kaland - Berlinbe utaztunk. Az időjárás sajnos nem kedvezett nekünk úgy, mint az egy héttel ezelőtti dániai utunk alkalmával, de így is jól éreztük magunkat. 

Az eddigi kirándulásainkkal szemben itt nyolcra bővült a létszám, ugyanis Reni is csatlakozott kis csapatunkhoz, aki nagyon vidám tagja volt - az eddig sem igazán szomorkodásáról híres - társaságunknak. Lejártuk a lábunkat, voltunk például a Múzeum Szigeten, az Alexander Platzon, a Check Point Charlie-nál, a Sony Centerben. 

A Berlini Fal Emlékhely mindenkire nagy hatással volt, de mi úgy éreztük, adnunk kell ott a lelkünkből egy kis boldogságot. 

Beültünk kávézni, ahol egy bevásárlóközpontot keresve egy "kedves" pincértől megtudhattuk, hogy Berlinben vagyunk, voltunk a Mercedesnél, de egy jelmezboltban is szétnéztünk, ahol kicsit mindenki átalakult.

Aztán eljött a búcsú pillanata. Szombat hajnalban - amikor sokan még a tegnapot sem fejezték be - szomorúan, ám sok élménnyel gazdagodva és elég fáradtan álltunk a koffereinkkel útra készen a Hauptbahnhofon, ahol sokadjára hallottam azt a mondatot, hogy "Tanárnőőőőőőő, én nem akarok hazamenni!" 

Majd mire a nap igazán elkezdődött, már Budapesten voltunk. Búcsút vettünk egymástól, hiszen - vagy a reptéren vagy otthon - mindenkire vártak a szülők, a testvérek, a húsleves és a nagymama...

Azt hiszem, mindnyájunk nevében mondhatom, hogy ez egy fantasztikus utazás volt!

Neu Gaarz (Hajdu Renáta)

Nagyon örültem hogy részt vehettem ebben a projektben én és még hat társam. Egy hónapot töltöttem Németországban szakmai gyakorlaton.

Az én munkahelyem az nem Rostokban található hanem, Neu Gaarzban. Ez egy kis falu, Warentől 15 kilométerre van. Itt a környék nagyon nyugodt és csendes minden. Egy kastélyban dolgoztam ebben a kis falucskában. 

A munkabeosztásom elég változatos volt, mindig a vendégek létszámától függött. Volt hogy reggel 8-tól délután 4-ig, vagy reggel 7-től 10-ig dolgoztam, és még aznap délután 4-től este 9-ig. Elég változatos volt a munkarendem aminek én nagyon örültem. Elsősorban felszolgáló voltam, felvettem a rendeléseket, felszolgáltam az ebédet vagy vacsorát. 

De sokat segítettem munkatársaimnak is. Anett mindig a recepción volt, a telefonokat kezelte, a leveleket rendezte, és a szobafoglalásokat intézte. Katrin a takarítónő volt, két férfi kollégám is volt akik a kinti dolgokat végezték, füvet nyíltak, barkácsoltak, és végül volt Susi aki felszolgáló, akinek a jobb keze voltam, miután mindent megmutatott és mindenre megtanított, de nagyon sokat segített a főnöknőm, Frau Feine is, aki nagy szeretettel várt és igazi családtagként kezelt. 

Gyakran mást is csináltam nem csak felszolgáltam, volt hogy a telefont felvettem, ablakot mostam, porszívóztam, vagy mosogattam. Aminek örülök mert így jobban átláttam hogy hogyan működik egy szálloda. Rengeteget tanultam. Elsősorban a nyelvtudásom fejlődött. A vendéglátásban igazán nagy gyakorlatom lett, hogy hogyan kell teríteni, és helyesen felszolgálni. 

Ez a program lehetőséget adott arra hogy új remek embereket, egy új országot és annak szokásait megismerjem, a nyelvtudásomat fejlesszem, és ami nagyon fontos hogy betekintést adott a munka világába ahol felelősséggel tartozunk a saját munkánkért. 

Intercity Hotel Rostock

A munkahelyem Rostockban az Intercity Hotelban van. Ez a szálloda a főpályaudvartól kb. 3 percre található.  A szálloda 3 emeletes, 174 db szobával, mindegyik szoba akadálymentesített. Egy szinten 58 db szoba található és mindegyik szoba fel van szerelve minibárral, TV-vel, saját fürdőszobával. A hotelnek van saját étterme, ahol a vendégek reggelizni, ebédelni és vacsorázni is tudnak. A vendégekről egy 4 fős séf csapat gondoskodik. A hotel nem csak szállás lehetőséget nyújt hanem konferencia megbeszélések számára biztosít helyet és felszerelést.

Az első napomon a recepción tevékenykedtem először csak megfigyelőként majd csináltam én is amit mondtak. Következő héten a konyhán segédkeztem, mosogattam, húst sütöttem, tányért díszítettem, pakoltam. A második héten pedig az étteremben dolgozom, ott segítek, a reggelinél, ebédnél és a minibárok feltöltésénél.

Nagyon szeretek itt dolgozni, mert az emberek akik körül vesznek, hihetetlenül segítőkészek, kedvesek, aranyosak. Remélem, ha dolgozni fogok egy ugyanilyen nagyszerű csapat fog várni az életben.

das Hotel an der Stadthalle

Munkahelyem: das Hotel an der Stadthalle

A recepción

Az én munkahelyem Rostockban van, a főpályaudvartól 5 percre. A hotel nem túl nagy, 25 szobával rendelkezik, vannak dohányzó és nem dohányzó szobák, van olyan szoba, ami erkéllyel rendelkezik és van olyan szoba is, ahol kutya/macska megengedett. Ezenkívül a hotelnek külön parkolója van, és a hotelben egy nagy étterem található.

A hotelben minden területen dolgoztam, de a leggyakrabban a konyhán és a recepción.

A konyhában a vendégeket szolgáltam ki, az ételeket/italokat töltöttem fel, ha elfogytak reggeli közben, majd reggeli után minden ételt betettem a hűtőbe és a másnapi reggelihez készítettem tálcára sajtokat, felvágottakat és szalámikat. Nekem ez a munka is tetszett.

Nekem a recepció tetszett a legjobban, mivel ott sokat újat tanulhattam, megismerhettem a hotel foglalási rendszerét és itt sok vendéggel találkozhattam és beszélgethettem. Itt általában foglalásokat ellenőriztem, majd hónap és nap szerint csoportosítottam őket. Ezenkívül a rendszerbe vittem be foglalásokat és be/kicsekkoltam a vendégeket.

Nagyon jól érzem itt magam, mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Szívesen maradnék még.

Handelshof (Tóth Béla)

Az én munkahelyem a Handelshof lett itt Németországban. Amikor először léptem be az ajtón akkor kicsit megijedve néztem körül, mert egy hatalmas nagykereskedelmi áruházban találtam magam. Az áruház körülbelül 4000 négyzetméteren üzemel plusz még a raktár. A főnököm egy kedves, de szűkszavú férfi. Ő vele nem sokat találkozom, mert ő egy irodában dolgozik. Az első munkahetemet a raktárban töltöttem és a beszállításban segítettem. Ott megismerhettem két nagyon kedves embert, Brigit és Tomkét. Annak ellenére, hogy nem beszéltem olyan jól németül nagyon megértőek voltak és nagyon jól tudtunk együtt dolgozni.  A második hetemet már nem a raktárban töltöttem, hanem az áruház sorai között. Áru feltöltéssel foglalkoztam leginkább, de ha rendeltek nagyobb tételben, akkor a rendelt árut is volt, hogy én állítottam össze. Itt nagyon sok embert ismertem meg, nagyon meglepődtem, hogy mindenki milyen kedves. Ha valamit elrontottam, akkor nem voltak türelmetlenek velem, hanem elmondták még egyszer és megmutatták, hogy hogyan tudom jól megcsinálni a feladatom. Nagyon örülök, hogy ezen a munkahelyen dolgozhatok, mert sokat tanulhattam a beszállítással kapcsolatban, ami még a későbbi tanulmányaim során jól jöhet, és a nyelvtudásom is nagyban fejlődött.

Café Wegner (Bárdos Barbara)

A Café Wegnerben

Az én munkahelyem a Café Wegner, ami egy kávézó körülbelül 10 perc sétára a tengerparttól. Nagyon örülök, hogy itt dolgozhattam. Nagyon közvetlen és barátságos munkatársakkal ismerkedhettem meg. Mindenféle feladatot csináltam, volt mikor a konyhán segítettem az előkészületekben vagy a mosogatásban. 

Dolgoztam az étteremben illetve a cukrászda részén is, ahol felszolgáltam, asztalt szedtem le vagy sütit csomagoltam. Rengeteg tapasztalatot szereztem és nagyon nagy lehetőség volt ez a német nyelv gyakorlására is. Ha lehetne jövőre is visszajönnék.

Thulendorf (Kós Gábor)

Kós Gábor vagyok. Iskolánk Work/Espoo/Rience elnevezésű Leonardo da Vinci projektjének keretén belül lehetőségem volt Németországba utazni. Mecklenburg - Vorpommern tartomány egyik kis falucskájában, Thulendorfban végzem szakmai gyakorlatomat. A kis település 15 km-re fekszik Rostocktól és a lakosok száma is csak 600 fő.

Itt egy házaspár által üzemeltetett panzióban dolgozom, amit Hansesternnek neveznek. A főnök, Ulli és felesége Móni is nagyon kedves emberek. Már az első naptól fogva családtagként kezeltek. A személyzet nem állandó, mindig csak azok dolgoznak, akikre szükség van. A megérkezést követő napokban még csak ismerkedtem a hellyel és mindent megmutattak, hogy mi hol van vagy épp, hogy működik. A második héttől kezdve már önállóan dolgoztam. Nincs állandó munkabeosztásom. Mindig mindenhol dolgoznom kellett.

Segítettem a konyhán, asztalokat terítettem, reggeliztettem, takarítottam, felszolgáltam, füvet nyírtam, pultos voltam és sört csapoltam.

Ezen kívül van még egy büféjük is Gross Lüsewitz-be, egy tó mellett amit Seesternnek hívnak. Itt szintén dolgozhattam.

Lényegében mindenbe belekóstoltam és mindent nagyon élveztem. Újdonság volt számomra egy vendéglátó helyen dolgozni. Sajnos ez a három hét  hamar eltelt de rengeteg élményt és tapasztalatot is szereztem.

A munkahelyem: Edeka (Flaskay Balázs)

Az én munkahelyem Sanitz-ban van, egy kisvárosban Rostock mellet (15 perc vonattal). A cég neve EDEKA, a szlogenje: Wir lieben Lebensmittel (Az élelmiszer a mindenünk). Minden termékből gyártanak sajátot, több márkája is van ennek a cégnek. Minden boltban található EDEKA feliratú termék. Ezek a termékek talán finomabbak voltak, mint a már számomra ismert márkák és állítólag egészségesebb is, azt mondták a kollégáim. Amiben még sajátos, hogy mindig csak friss pékárút lehet kapni és rengeteg félkész, de nem fagyasztott terméket árulnak. Például zsömlét, amit csak 1-2 percig kell sütni és kész a friss zsömle otthon. Feladatom a raktárban a rendrakás, az árufeltöltés és hogy segítsek a vendégeknek és a kollégáimnak.

Rostockban

Szombaton érkeztem Rostockba - nagyon fáradtan, mert Egerből reggel 4 órakor kellett indulnom. Az úton minden rendben ment, Rostockban Gergő és Gábor várt a vasútállomáson. A többiek már az ablakból integettek, amikor megérkeztünk. Nagyon kedvesen fogadtak, vacsorával kínáltak, majd a tengerpartra is kimentünk együtt. Vasárnap közösen kirándultunk az állatkertbe, nagyon jól éreztük magunkat. A fókák etetése különleges volt, de láttunk sok más érdekességet, illetve a parkban elhelyezett különböző játékok is nagyon jónak bizonyultak.

Hétfőtől a fiatalságnak folytatódtak a dolgos hétköznapok, így általában csak esténként találkoztunk. A hét folyamán szinte minden gyakorlati helyet meglátogattam, a diákjainkat nagyon megdicsérték - szorgalmasak, jól dolgoznak.

Volt alkalmam a városban is sétálni, nagyon szép!

Holnapra tervezzük, hogy Dániába utazunk. Nagyon várom ezt a programot, mert megint együtt lesz a csapat!

Az első hét: Sanitz

Az első hetünket Sanitz mellett töltöttük el, egy kis tanyán. Itt láttak vendégül minket Edda Henze és férje Heiko. Az első hetünk hétfőn reggel fél 8-kor kezdődött egy nagyon kiadós reggelivel. A felkészítés során Mecklenburg – Vorpommen tartomány történelmével és földrajzával ismerkedtünk és gyakorolhattuk a német nyelvet is anyanyelvi beszélgetőtársainkkal. Ezek után begyalogoltunk Sanitzba ebédelni és megkóstoltunk néhány német különlegességet, aztán szétnéztünk a városban. Megnéztünk egy - két munkahelyet is, ahol majd dolgozni fogunk. A városkában elmentünk vásárolni is. A következő napjaink is hasonlóan teltek, habár volt olyan nap amikor bejöttünk Rostockba megnézni a látnivalókat és a munkahelyeket. Csütörtökön költöztünk be Rostockba, az új szállásunkra,  de volt aki már nem jött mivel közülünk ketten a munkahelyükön laknak. Pénteken megkezdődött a munka, ami nagy várakozással töltött el minket.

Utazás Németországba

Eljött június 29-e is, utazásunk napja. Délelőtt 10 órakor indultunk busszal az iskola elől Budapestre, a reptérre. Mindenki hatalmas izgalommal és kíváncsisággal szállt be a buszba. Útközben sokat beszélgettünk, legfőképpen Németországról, Rostockról és a majd ott eltöltött időszakról. Délre érkeztünk meg a repülőtérre, a repülőnk pedig 13:45-kor indult, így még volt egy kis szabadidőnk. A repülőút nagyon tetszett mindenkinek, bár kicsit féltünk, de hatalmas élmény volt mindenki számára. A repülőből csodás volt a kilátás.

Berlinbe kb. 15 órára értünk. A reptérről vonattal átmentünk a berlini főpályaudvarra, onnan tovább Rostockba, majd Rostockból Sanitzba, ahol már várt minket a kapcsolattartónk, Edda. Innen kocsival vittek minket egy ideiglenes szállásra, ahol 4 éjszakát töltöttünk el. Sanitz egy nagyon szép, csendes, nyugodt hely.

Tehát ez a napunk szinte utazással telt, viszont útközben nagyon sokat beszélgettünk a csoporttársainkkal és Igazgatónővel is. Eközben rengeteg fényképet csináltunk és jól éreztük magunkat.