A Kämpben dolgoztam (Kalmár Kincső)

A Finnországban töltött hónap alatt három hetet dolgoztam a Hotel Kämp-ben. Ez egy ötcsillagos szálloda, amely az egyetlen Finnországban. Reggel hétkor kezdődött a munkaidőm, ezért Espoobol már hat órakor el kellett indulnom.A hotelben legfőképpen pincérként dolgoztam, de a szobaszervízt is én csináltam délutánonként.A három hét alatt rengeteget tanultam a főnökeimtől, Annelitől és Madarától. A munkatársaim is nagyon segítőkészek voltak, mindent elmondtak,megmutattak, amit nem tudtam.A pincérkedésbe hamar belejöttem, az sem okozott gondot, hogy idegen nyelven kellett dolgoznom. A reggeliidő délelőtt tíz óráig tartott, addig folyamatosan dolgoztam.Leszedtem az asztalokat,megterítettem, rendelést adtam le és felszolgáltam. Ezután megterítettük az asztalokat az ebédhez. A délutáni szobaszervíz is nagyon tetszett, az első pár napban a munkatársaimmal mentem, hogy megtanuljam, mit hogyan kell csinálni, majd ezt is magamtól csináltam. Azt hiszem, hogy ez a három hét rengeteget javított a nyelvtudásomon.

A hotelben mindenkivel nagyon jó kapcsolatunk lett,hálás vagyok nekik, hogy ennyit tanultam tőlük három hét alatt. Az utolsó napon vacsorázni hívtak bennünket, ahol elbúcsúztunk egymástól.

A főnököm és a munkatársam.

Hotel Kämp*****

Kovács Endre vagyok és az én munkahelyem a Hotel Kämp volt. Helsinki központjában, a belvárosban található. Finnország egyetlen öt csillagos szállodájában volt szerencsénk dolgozni. Minden reggel vonattal utaztunk Espooból Helsinkibe és a vasút állomástól 6 percnyi sétára volt. A főnökünket Annelinek hívták. A kezdetektől fogva nagyon aranyos volt velünk, mindig mondta, hogy ha bármi bajunk van, szóljunk és segít nekünk. Megmutatott mindent, hogy működik az étteremben vagy akár lent a szoba szervizes szobában.

Már az első héten sok barátot szereztünk magunknak a munkahelyen. Három munkatársunkkal lettünk nagyon jóba. Egy finn lánnyal Sunnival, egy fülöp-szigeteki fiúval, Christiannal és egy lett lánnyal, Madarával. Az ő segítségükkel könnyen beletanultunk mindenbe, amit tudni kellett a szállodában és az étteremben. Reggel 7-kor, amikor felértünk az étterem részre csinosan munkaruhába öltözve, kaptunk reggelit. Választhattunk magunknak a büféasztalról reggelit. Miután megettük kezdődhetett a munka és fél 12-ig nem volt megállás. Minden nap reggeliztettünk és nagyon sok vendéget kellett fogadnunk. Három hétig pincérként dolgoztam, csak legutolsó nap mentem el az egyik munkatársammal szobaszervizelni. Megtanultam, hogyan kell kávét készíteni és azt, hogy habból formát hogyan kell önteni a tetejére. Kiszolgáltam a vendégeket étellel, itallal és a piszkos tányérokat is elvettem előlük. Meg tanultam reggelihez teríteni és ebédhez is mi végeztük el ezeket a feladatokat.

Ilyen egy kávé a Kämpben.

Fél 12-kor kaptunk fél órás szünetet és déltől kettőig dolgoztunk ismét. Nagyon sokféle embert láttam ez alatt a három hét alatt, akik megfordultak a szállodában. Leginkább öltönyös üzletemberek laktak a szálloda szobáiban, de volt sok gazdag külföldi turista is. 8 emeletes a szálloda 830 szobával. A kis szobáktól elkezdve a nagy lakosztályokig mindenféle szoba volt. Persze a kis szobák is szuper módon fel voltak szerelve. Az étteremben precíz finomságokat készítettek a séfek. nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben a projektben, mert egy életre való élménnyel lettem gazdagabb, szakmailag nagyon sokat fejlődtem és a nyelvtudásomat is fejlesztettem.

A munkatársaim: Timi, Kincső, a mentorom: Anneli Virtanen és én a szálloda egyik éttermében.

Hotel Kämp

Az Én munkahelyem: K-Market

Én Tímár Ádám egyedül dolgoztam egy szupermarketban, aminek K-Market a neve. Az üzlet Leppävaaraban található, a Sello nevű bevásárlóközpontban, a vasútállomás aluljárójából közelíthető meg. A K-Market egy élelmiszer üzletlánc, amely teljes mértékben finn kezekben van. A K-Market akkor indult, amikor a Lidl üzletlánc bekerült Finnországba. Mára már 453 K-Market található az országban. Az üzletek polcain saját márkaként a Pirkka található, amelyet kizárólag a K-Market forgalmaz. 

Hitchra, az algér munkatársam munka közben.

A műszak reggel 8-tól délután 2 óráig tartott. Feladataim közé tartoztak az áruk és a raktár feltöltése, a raktár ürítése, és a hulladékok különválogatása újrahasznosítás miatt. Finnország nagyon odafigyel az újrahasznosításra, a bevásárlóközpont alagsorában van egy modern újrahasznosító részleg, amelyet napi rendszerességgel látogattam a felgyülemlett szemét ürítése miatt. Többnyire fiatal munkatársaim voltak, a főnök, és a manager középkorú férfiak voltak. Rengeteg diák végzi szakmai gyakorlatát a K-ban. Az első két hetem folyamán egy algér sráccal dolgoztam együtt, majd miután elvégezte gyakorlatát, egy másik gyakorlatozó lánnyal dolgoztam, akit Verának hívtak. A munkanapokon az ebédet a K-ban fogyasztottam. Hatalmas választék volt: péksütemények, saláta bár, szendvicsek, (amelyet Vera, és más gyakorlatozók készítettek, nagy gondossággal) és sült húsok is voltak, így a 3 hét alatt szerencsére mindet kipróbálhattam. :) 

A képen, balról jobbra: A hónap dolgozója, A főnök, és a Manager :)

Kirándulás Hanö szigetén

Az iskola Leonardo da Vinci elnevezésű projektjének köszönhetően részt vehetek egy 28 napos szakmai gyakorlaton a svédországi Ronneby Brunn Hotelben.

A Svédországban töltött idő alatt számos életre szóló élménnyel gazdagodtunk. A program keretében sok szép helyre ellátogathattunk. Eltöltöttünk egy hétvégét Malmöben, átruccantunk Dánia fővárosába, Koppenhágába, kirándultunk egy szafari parkban, ahol megnézhettünk egy igazi luxus szállodát, de számomra a legizgalmasabb Hanö szigete volt.

Egy hétfői napon kora reggel indultunk, a vonatunk reggel 8 órakor indult Sölvesborgba. Amikor megérkeztünk, egy nagyon kedves svéd tanárnő, Titi már várt ránk az állomáson, és autóval vitt minket a kikötőbe. Itt egy kis időt ismerkedéssel töltöttünk, végre megismerhettük a mentorunk, Carina osztályának egy részét, akik közül ketten, Emily és Sára értenek magyarul. Nagy meglepetés volt számunkra, amikor a bemutatkozásnál a sok angol üdvözlés után magyarul szóltak hozzánk a lányok. Az utazás során sok mindent megtudtunk róluk. Sára édesanyja magyar származású, így elég jól beszél magyarul. Emily inkább csak érti a magyart, de sajnos már csak nagyon ritkán használja.

Utunk a kis szigetre 25-30 percig tartott, de a tenger hullámzása miatt kicsit tengeri betegek lettünk, ezért a tanárok tanácsára felmentünk a fedélzetre, ahol sokkal jobb volt a levegő, és élvezhettük a kilátást is. A tenger látványa csodálatos volt, és ahogy közeledtünk, a sziget egyre nagyobb lett.

Amikor megérkeztünk felsétáltunk egy kis házikóba, ahol nagyon sok érdekességet mutattak meg nekünk az angol katonákról, akik a szigeten vannak eltemetve. Sajnos az előadásból túl sokat nem értettünk, mert svédül beszélt az idegenvezető, de a többiek próbáltak fordítani nekünk.

Ezután megebédeltünk, majd felsétáltunk egy világítótoronyhoz, aminek a fénye egészen Karlshamnig ellátszik, majd ellátogattunk a temetőbe, ahol az angol katonák sírjai vannak.

Bejártuk a szigetet, élveztük a csodálatos látványt, amit a hatalmas szél és az eső sem tudott elrontani. Amikor visszaértünk a kikötőbe megkínáltak minket egy tradicionális svéd péksüteménnyel, majd elindultunk hazafelé. A hazafelé vezető út nagyon félelmetes volt, mert a vihar miatt hatalmas hullámok dobálták a hajót. Mindenki nagyon félt, hogy fel fog borulni a hajó, ráadásul, ahogy felcsapódtak a hullámok, mindenki átázott. Carina arcán is láttuk a kétségbeesést, de azért próbált minket nyugtatni. Mire végre elértük a kikötőt elmúlt a halálfélelem, és már csak nevettünk az egészen, de nagyon vártuk, hogy

végre leszállhassunk a kis hajóról. Szerencsére Carina felajánlotta, hogy hazavisz minket autóval, így nem kellett csurom vizesen sétálnunk és vonatoznunk.

Így telt hát el a napunk a kis szigeten, amire azt hiszem mindannyian emlékezni fogunk egész további életünkben.

Svédország

A Leonardo da Vinci projekt által jutottunk ki Svédországba három társam (Mártha Fanni, Cseppentő Kinga, Józsa Fruzsina) és én. Svédország, vagy is a Svéd királyság Észak – Európában, a Skandináv-félszigeten található. Nyugaton Norvégia, északkeleten Finnország határolja, valamint tengeri határokat oszt délről Dániával. Svédország 21 megyéből áll. Mi a szakmai gyakorlatunk ideje alatt Blekinge megyében tartózkodtunk, azon belül Ronneby-ben. Ronneby, más néven „Svédország kertjének” is nevezik. A nevét a mi szakmai gyakorlatunk helyszíne mellett (Ronneby Brunn Hotel) található hatalmas parkról kapta a nevét, azaz a Brunnspark-ról. Ez a park lett 2005-ben Svédország legszebb parkja. A városban több park is található. Nevezetességek egyike a Hellige Kors templom, ami a gyönyörű falfestményeiről híres. A templom a belvárosban található, a főtérrel szemben.

Svédországi tartózkodásunk során több helyszínre is ellátogathattunk.
Első héten Malmőbe utaztunk, amely az ország 3. leglátogatottabb városa. Itt töltöttünk 3 napot. Szinte az egész várost bejártuk, így felfedezhettük a legtöbb nevezetességét is, például: Malmöhus-t, ami egykor erődítményként szolgált, ma már múzeum, a Szent Péter templomot, ami Malmö legrégebbi temploma és megtekinthettük a Turning Torso-t is, ami egy  új toronyház, az Öresund régió egyik építészeti látványossága, Svédország legmagasabb épülete. 

Második héten Hanö szigetére látogattunk el a svéd kapcsolattartónkkal Carinával. Ez egy kis sziget Sörvesburgtól nem messze. Hajóval mindössze 30 perc alatt megközeleíthető, ez a 19 lakosú sziget, ami egykor hadi helyszínként szolgált. A szigetet körbesétálva találhattunk itt világítótornyot, és angol katonák temetőjét is. 

Harmadik héten Eriksbergbe utaztunk, ahol egy nemzeti parkot néztünk meg. Egy hatalmas területen fekszik el, több tó található a területen. A park szélén található egy luxus hotel is, amit szint úgy felfedezhettünk egy kísérő segítségével, aki megmutatott néhány szobát.
Az utolsó héten Växjö-be utaztunk. Egésznapos program volt megszervezve. Meglátogattunk egy luxus hotelt, ahol körbe is vezettek bennünket és az étterem részén ebédelhettünk, ezután szabadprogramként sétálhattunk a városban. A séta után egy múzeumot tekintettünk meg, ami több kiállításnak is ad otthont, de a legérdekesebb az üveg kiállítás volt.

Összességében gyönyörű városokat fedezhettünk fel Svédországban, megismerkedhettünk egy másik kultúrával, a projektnek köszönhetően, ami véleményem szerint mind a négyünknek örök emlék marad. 

Munkahelyem, az S-Market

Bódizs Dia és az én munkahelyem, az S-market nevű szupermarket, Helsinki városában, Ruoholahtiban van. Könnyen megközelíthető, számos busszal, és az egyetlen metróval, ami Helsinkiben van. Egy nagy irodaház földszinti részében vagyunk, még egy étterem van a szintünkön.

Az S-market az S-csoport tagja, az S-csoport egy finn kiskereskedelmi szövetkezet. A csoportnak vannak vállalkozásai Finnországban, Észtországban, Lettországban, Litvániában és Oroszországban.

Körülbelül 15-an dolgozunk az S-marketben, beleértve a főnököket is, hisz ők is dolgoznak. Árufeltöltő, pénztáros, mirelites és meleg étel pultos dolgoznak külön. Ha nincsenek sokan, nincs szükség sok kasszára, akkor a pénztárosok árufeltöltők, ha pedig kell ember a kasszába, akkor megy az árufeltöltő.

8 órát dolgoztunk egy nap, reggel 8-tól, délután 2-ig. Közben kaptunk egy 10 perces szünetet, amit bármikor kihasználhattunk, (leginkább tízóraira) és egy 30 perces ebédszünetet. Kaptunk ebédet a meleg ételes részen, volt lazacos saláta, Cézár saláta, rákos-lazacos saláta, véres hurka, lazacos krumpli, lasagne, húsgolyók, krumplipürével, szelet húsok, oldalas... Nagyon finomak voltak.

Nagyon kedves volt az összes dolgozó velünk, beszélgettünk, ha nem találtunk valamit segítettek. Egyedül a fő-fő-főnök volt póker arcú, nem tudtuk, mikor mit gondol, rontott a helyzeten, hogy nem tudott angolul.
         Sok mindent tanultunk ittlétünk alatt, mind a munkában, mind a hétköznapi életben.

Munkahelyem: Holiday Inn Ruoholahti

Én (Boza Anna), és munkatársam, Csunyó Noémi a Holiday Inn hotelben dolgozunk West Ruoholahtiban. A Holiday Inn egy világszerte jelenlévő hotel lánc. Az első hotelt 1952-ben alapította Kemmons Wilson Amerikában, Memphisben. Azért pattant ki a fejéből ez az ötlet, mert a családjával Washingtonba ment vakációzni, és nem volt megelégedve az út menti hotel ellátottságával. Valami újat, és modernet képzelt el.

Munkahelyünk fél óra busz útra van a szállásunktól. Munkaidőnk 6 óra volt, reggel fél 8-tól délután fél 2-ig tartott. Amikor megérkeztünk mindig a reggelinél segítettünk, tányérokat hordtunk, mosogattunk. Ebéd előtt mindig megterítettünk és ebédidőben felszolgáltuk a rendelt ételeket. Délután apróbb feladatokat végeztünk, például föltöltöttük a fogyóban lévő gabonapelyheket, teákat, kávékat; salátát készítettünk. Volt, hogy a bárban törölgettünk poharakat és helyre tettük őket. Szobákban is takarítottunk: leszedtük az ágyneműket és újakat húztunk helyettük, tiszta törölközőket vittünk.

Munkatársainkkal nagyon jóban voltunk, hamar beilleszkedtünk. Angol tudásunk is sokat fejlődött. Reméljük, hogy az itt szerzett tapasztalatainkat később is hasznosítani tudjuk.