Berlinben is jártunk.... jó sokat :)

Utunk - nagy bánatunkra - a végéhez közeledett. Azonban várt még ránk egy kaland - Berlinbe utaztunk. Az időjárás sajnos nem kedvezett nekünk úgy, mint az egy héttel ezelőtti dániai utunk alkalmával, de így is jól éreztük magunkat. 

Az eddigi kirándulásainkkal szemben itt nyolcra bővült a létszám, ugyanis Reni is csatlakozott kis csapatunkhoz, aki nagyon vidám tagja volt - az eddig sem igazán szomorkodásáról híres - társaságunknak. Lejártuk a lábunkat, voltunk például a Múzeum Szigeten, az Alexander Platzon, a Check Point Charlie-nál, a Sony Centerben. 

A Berlini Fal Emlékhely mindenkire nagy hatással volt, de mi úgy éreztük, adnunk kell ott a lelkünkből egy kis boldogságot. 

Beültünk kávézni, ahol egy bevásárlóközpontot keresve egy "kedves" pincértől megtudhattuk, hogy Berlinben vagyunk, voltunk a Mercedesnél, de egy jelmezboltban is szétnéztünk, ahol kicsit mindenki átalakult.

Aztán eljött a búcsú pillanata. Szombat hajnalban - amikor sokan még a tegnapot sem fejezték be - szomorúan, ám sok élménnyel gazdagodva és elég fáradtan álltunk a koffereinkkel útra készen a Hauptbahnhofon, ahol sokadjára hallottam azt a mondatot, hogy "Tanárnőőőőőőő, én nem akarok hazamenni!" 

Majd mire a nap igazán elkezdődött, már Budapesten voltunk. Búcsút vettünk egymástól, hiszen - vagy a reptéren vagy otthon - mindenkire vártak a szülők, a testvérek, a húsleves és a nagymama...

Azt hiszem, mindnyájunk nevében mondhatom, hogy ez egy fantasztikus utazás volt!