Már az utazást megelőző nap bepakoltam a bőröndömbe a fontosabb ruhákat, hogy másnap sokáig aludhassak és csak az apróságokat kelljen bedobálni. Szerencsére a bőröndöm nem érte el a felső súlyhatárt így nyugodt szívvel indulhattunk fel Budapestre. Fél 3-ra fel is értünk, többen a csapatból már várakoztak a szüleikkel. Egy páran rosszul mérték le a bőröndjük súlyát és ott kérdezgették a többiektől nem fér-e el pár ruhadarab a másiknál. Mint egy jó csapat úgy oldottuk meg a problémát és elosztottuk a terhet. Fél 5-re sikerült mindenkinek becsekkolnia, majd érzékeny búcsút vettünk szüleinktől és indulhattunk a biztonsági ellenőrzésre. Páran nem figyeltek a biztonsági őr intő szavaira, hogy minden fémtárgyat le kellett tenni, így a fémdetektoros kapu pirosan jelzett az övcsattok, cipő és nadrággombok miatt. Természetesen senkinél sem találtak veszélyes eszközt így tovább mehettünk a következő ellenőrzőpontra. Sok várakozás után már izgatottan szálltunk is be a repülőgépbe. Sokunknak ez volt az első repülése. Másfél óra alatt Berlinbe értünk ahonnan több átszállással elérkeztünk a vasútállomásra, ahol egy megdöbbentő hír fogadott bennünket: a vonat késik 15 percet. Szerencsére ez a késés nem befolyásolta a további utazásunkat, mert Schwerinben elértük a rostocki csatlakozást. A hosszú vonatút és a bőröndök cipelése mindenkit nagyon lefárasztott. Rostocki vasútállomáson már ott várt ránk Edda és Heiko akik a szállásunkra vittek, ami Sanitztól pár kilométerre található. Útközben eleredt az eső és hatalmasokat villámlott. Szállásra érve gyorsan letusoltunk és dőltünk is az ágyba aludni, mert holnap reggel már korán lesz az első óránk.