A csokigyár meglátogatása

A harmadik Finnországban töltött napunk egyik legjobb élménye az volt, hogy ellátogattunk a Vantaa-i Fazer nevű csokoládégyárba. Vantaa Helsinki mellett van, és egyébként a repülőtér is itt található. Alaposan felkeltette az érdeklődésünket a csokoládé, így izgatottan érkeztünk meg az épületbe mi, Leonardo projektesek a finn diákokkal és kísérőjükkel együtt, Leenával. A finn kapcsolattartónk Mika, és asszisztense is elkísért minket, az ő neve Suvi. Egy igazán kedves hölgy fogadott, aki köszöntött bennünket, aztán pedig egy terembe vezetett, ahol a Fazer gyár alapításáról vetített le egy kisfilmet. Mint kiderült, a gyárat egy svájci férfi, Karl Fazer hozta létre 1891-ben. A film után egy kisebb körbevezetés következett. A gyárban naponta 100 tonna csokit készítenek. Több mint ezer alkalmazott dolgozik itt. Az üzem Karl Fazer leszármazottjainak kezében van. A termékek elkészítéséhez igazi tejet használnak, ami nem jellemző a mai gyárakra. A körbenézés egy csokival teli helyiségben végződött, ahol mindent meg lehetett kóstolni. Egész nap erre vártunk, viszont ez nagy kihívásnak bizonyult. Próbáltunk annyit megízlelni, amennyit csak tudtunk, így egy kis hasfájással távoztunk az épületből. Viszont mielőtt elmentünk volna, benéztünk a mintaboltba, mert itt olcsóbban hozzá lehetett jutni a termékekhez, mint a boltokban. Én is vettem pár csokit, gumicukrot, hogy otthon majd megmutathassam a tradicionális finn édességeket. Távozás közben mindenki kapott egy ajándékcsomagot is. Ez igazán kedves volt tőlük, nagyon örültünk neki.  Azt hiszem, édességből nem fogunk hiányt szenvedni az itt létünk során. Mindenki nagyon élvezte ezt a programot, hisz ki ne örülne egy kis csokinak. 

Tengerparti pihenés

Finnországi szakmai gyakorlatunk során az első hétvégén ellátogattunk a tengerpartra.

Sétálnunk kellett egy keveset, hogy elérjünk a partra, de megérte. A látvány lenyűgöző volt. A víz hőmérséklete nem volt teljesen ideális, azonban ez senkit sem zavart. Mindenki megmártózott a tengerben. Bejártuk az egész területet, rengeteg képet készítettünk. A homokba beleírtuk az I love Leonardo feliratot. Megköszönve ezzel a projektnek az egész utazást.

Mindannyiunk számára nagy élmény volt ez a program, mivel a táj gyönyörű volt és nagyon tartalmas időt tölthettünk el együtt.

A kiutazás - 2014. augusztus 12.

Végre elérkezett a nap. Előző éjszaka nem sokat tudtam aludni, annyira izgatott voltam az utazással kapcsolatban. Reggel korán indultunk a repülőtérre, 9:40-re beszéltünk meg találkozót a budapesti Liszt Ferenc repülőtér 2B terminálja előtt. Mire felértünk, már elkezdett gyülekezni a csapat. Nem csak azért volt különleges a repülés, mert világot láthatunk, hanem azért is, mert néhányunknak ez volt élete első repülése. A  becsekkolás, és az ellenőrzések gond nélkül zajlottak, 11:40 perckor szálltunk fel, a repülőút pedig a vártnál rövidebb volt. Ragyogó időben repültünk, végig lehetett élvezni a kilátást. Miután megérkeztünk Helsinkibe, egy busszal mentünk el a finn főváros központjába,  és a vasútállomáson találkoztunk Suvival, a projekt egyik finn felelősével. Miután szusszantunk egyet a sok bőröndcipelés után, újabb utazás várt ránk; vonattal mentünk Mankkiba, ahol az Omnia középiskola szálláshelye található. Éppen hogy lepakoltunk, a fáradtság ellenére kis csapatunk visszament vonattal Espooba, egy kis sétára, hogy kicsit megszokjuk az itteni levegőt, és hogy együnk valamit. Fáradtan tértünk haza, de voltunk zsongva, hiszen éppen belecsöppentünk egy új környezetbe, ahol még 1 hónapot fogunk eltölteni. Miután mindenki kipakolt, aludni tértünk, mindenkit kimerített a sok utazás és a bőröndjeink súlya.

Omnia

A finnországi szakmai gyakorlatunk ideje alatt rengeteg helyre látogattunk el, többek között az Omniába, ami egy óriási szakképző központ Espoo városában. Az iskolának 11 helyen vannak épületei, több, mint 10000 diák jár ide és körülbelül 700 alkalmazottja van. Az iskola nemzetközi kapcsolatokat is ápol más országokkal. A diákoknak biztosítják, hogy színvonalas képzésben vegyenek részt. Az  Omnia Oktatási Társulat (OEP) lehetővé teszi a tanulmányi kirándulásokat Finnországba. Az első hetünkön egy finn osztállyal tartottuk a kapcsolatot, ők bemutatták nekünk az ő országukat. Elvittek bennünket Helsinkibe várost nézni, megmutatták a nevezetességeket. Prezentációt is adtak elő az iskoláról,hogy milyen lehetőségek állnak előttük. Ezt követően a magyar csapat is készült egy rövid előadással Magyarországról. Én a magyar gasztronómiáról beszéltem, jellemeztem a magyar konyha fő tulajdonságait. Volt, aki a fővárosunkról, tavainkról, Nemzeti Parkjainkról és fesztiváljainkról tartott prezentációt a finn osztálynak.

Suomenlinna

Pénteken reggel 9-kor indultunk el a szállásunkról és Suomenlinna szigete felé vettük az irányt. Helsinki piacterén gyülekeztünk, ahol találkoztunk a finn diákokkal és kísérőjükkel, Suvival. Ott még körbenéztünk, vettünk magunknak reggelit. Kipróbáltunk egy finn specialitást: korvapuusti - fahéjas csiga. 

A finn diákok megvendégeltek minket egy kis reggelivel: banán, szendvics és üdítő. Kis szabadidő után hajóval tettük meg a sziget felé vezető utat. Az erődítményt 1991-ben feljegyezték a világörökség listájára. A falunak nagyon szép, piaci hangulata van a rózsaszín házakkal, kávézókkal.  Vannak alagutak is ahol azonban csak a helyi lakosok közlekedhetnek. A szigeten áll egy szép templom is, aminek a tornya egyben egy világító torony is. Csoportképek készítése után tovább vettük az irányt a sziklák felé. Amikor felértünk lélegzetelállító panoráma tárult fel elénk. Mindenki el volt foglalva a képek készítésével.

Kicsit sietnünk kellett, mert nem sokkal később indult a hajónk vissza Helsinki piacterére.